Színes emlékek

< VISSZA
Színes emlékek
2018.09.18.

Az emlékeink színesek. És nem mindig fedik az igazságot.

Sokszor mondják, hogy az idő megszépíti a múltat. De tényleg az idő teszi? Vagy csak nekünk könnyebb jobban, szebben, színesebben emlékezni?

Amikor valaki kilép az életünkből, vagy mi lépünk ki az övéből, a düh, harag, fájdalom és a megbántottság érzése sokáig elkísér. Inkább emlékszünk a rosszra, talán azért, hogy könnyebb legyen a felejtés, könnyebb legyen a továbblépés. Könnyebb így emlékeztetünk magunkat arra, hogy vele hibáztunk. Tudat alatt úgy érezzük, hogy a mi szomorúságunk, amit ő okozott, lelkiismeretfurdalást idéz elő nála – mert megérdemli. Haragszunk rá, hogy ő rosszul érezze magát.

De mi van, ha valaki meghal? Ha valaki úgy megy el, hogy tudjuk, hogy nem jön vissza többé?

Furi helyzet. Eszünkbe jut minden vele kapcsolatos élmény, eseméy, gondola, érzés. És ha volt is, ami fájt, már nem tehetünk semmit. Nem haragudhatunk csak azért, hogy ő rosszul érezze magát – neki már nincsenek érzései. Visszaüt ránk, a belénk nevelt “holtakról jót vagy semmit” elvvel együtt. Nincs már értelme. A válaszokat, ha voltak is, nem fogjuk megkapni.

Egyetlen dolgot tehetünk, elengedjük a múl egy részét, kizárjuk a fekete-fehér képkockákat. És amikor elmesélünk egy-egy történetet, lehet, hogy egy-két részre már nem is emlékszünk. A lényegtelen fekete-fehér dolgok eltűnnek. Kipótoljuk tudattalanul azokkal, amiket talán szerettünk volna, ami talán jó lett volna. Ahogy jó lett volna.

És az emlékeink színesek maradnak.

© Copyright 2019 Menefrisz Temetkezés - Minden jog fenntartva