Változik a japán temetkezési kultúra is…

< VISSZA
Változik a japán temetkezési kultúra is…
2018.01.01.

A buddhizmus mindmáig meghatározó szerepet tölt be a japánok életében. Nem vallásként, hanem életformaként tekintenek rá. Japánban mind a mai napig gyakorlatilag shintoistaként élnek, de buddhista szokás szerint temetkeznek. A halottak hamvasztását is a buddhizmus vezette be: az első feljegyzés 700 körül történt, amikor a Tang-Kínából visszatért szerzetes, Dosho testét tanítványai, az ő akaratának megfelelően, elhamvasztották.

Buddhizmusról rengeteg info található szinte bárhol, így nem is írnék róla.  A temetési szertartás a következőképp zajlik:

Már a halál napján elkezdődik a virrasztás. A halál hire tényleg szélsebesen száll. Rokonok, hozzátartozók, ismerősök igyekeznek az amúgy világviszonylatban az egyik legdrágább temetési költségekhez hozzájárulni; az összeget egy olyan borítékba helyezik, melyet külön erre a célra készítenek. A pénzt a gyászoló család kisebb ajándékkal viszonozza.

A holttestet először szép ruhába öltöztetik, és a lakásban lefektetik, majd egy fehér takarót helyeznek rá: így tartják tisztán az elhunyt lelkét. Az ágy mellé egy ki asztalt tesznek, melyen viragot, füstölőt és gyertyát helyeznek el. A holttest fejét északra tájolják, feje alatt nem lehet párna.

A rokonok szerzetest hívnak, aki csengetések mellett, jó pénzért, különböző szútrákat mormol a halott mellett. A szerzetes nevet ad a halottnak. A nevek rangsorolva vannak, így egy “jó név” szintén hatalmas összegbe kerül. Az elhunytat sima, festetlen fakoporsóba teszik, és virrasztanak mellette.

A holttest elhamvasztása már másnap megtörténik. A szertartáson csak egy szűkebb kör vesz részt. A szertartás elején búcsúznak a krematóriumban felravatalozott elhunyttól, akit a hozzátartozók körében helyeznek be a hamvasztókemencébe. A hamvasztás kb. 2 óra, sokkal kisebb fokon történik, mint itthon szokás. Ez alatt az idő alatt a család halotti tort ül.

Miután a hamvasztásnak vége, a szakszemélyzet kihozza a hamvakat. Ám a kisebb hőfoknak köszönhetően ez valójában nem is hamu: az elhunyt csontjai épek maradnak. A csontokat a gyászolók hosszú, lényegében evőpálcikához hasonlító pálcákkal, egyesével helyezik az – itthoninál jóval nagyobb méretű – urnába.

Az urna ezután hazakerül, egy évig a házi oltáron helyezik el. Minden nap friss élelem, gyümölcs, rizs, füstölő, egy-két személyes tárgy kap helyet még az oltáron. Ez alatt az idő alatt megemlékezéseket tartanak a halál utáni hetedig, negyvenkilencedik és századik napon, majd az 1., 3., 7., 13., 26., 39. és 50. évfordulón. Ezek a megemlékezések előkészületekkel, vendéglátással járnak, illetve újra elhívják a buddhista szerzetest imádkozni – nem csoda, hogy valóban ez a legdrágább temetés. De ugyanúgy, mint Mexikóban, enni-inni kell, mert az elhunyt barát is azt szeretné fentről látni, hogy a hozzátartozói, ismerősei jól érzik magukat.

Az elhunyt csontjait tartalmazó urnát az 1 év letelte után temetőben helyezik el. A tipikus japán sírhely rendszerint kőből készült emlékmű, mely alatt sírkamra található. A kőbe felvésik a sírkő felállításának időpontját, és annak a nevét, aki megvette. Az elhunyt neve nem minden esetben kerül felvésésre. Előfordul az is, hogy házaspár esetén az egyik halálakor mindkét nevet felvésik, a túlélő házastársét pirosra festik – ő még él.

Egy japán temetés akár 16 000 euro is lehet. Talán ezért, talán a világ változása miatt a japánok egyre kevésbé kedveli ezt a hagyományos temetést. Közel 75%-uk már a kevésbé formális, viszont takarétos, olcsóbb, és meghittebb szertartást részesítené előnyben. Egyre gyakoribb, hogy a hamvakat közvetlenül hamvasztás után a hegyekbe, tengerbe szórják szét. Ennek egyik oka aza nézet, mely szerint a sírhelyek értékes területeket rabolnak el a természettől.

Bármi is legyen az ok, a világ változik, a hagyomány változik, a kultúra változik. Óhatatlan, hogy a temetési szertartások ezzel együtt ne változzanak. Azonban az elhunytak iránti tisztelet maradandó kell, hogy legyen.

© Copyright 2019 Menefrisz Temetkezés - Minden jog fenntartva