Semmelweis Ignác

< VISSZA
Semmelweis Ignác
2019.07.02.

Semmelweis Ignác élete és munkássága szinte mindenki előtt ismert. 1818. július 1-én született Budán. Tanulmányait a székesfehérvári Ciszterci Szent István, majd a budai Egyetemi Katolikus Gimnáziumban végezte. 1837-ben először a bécsi jogi karon kezdte egyetemi tanulmányait, de még abban az évben átiratkozott az orvosi karra. Orvosdoktori diplomáját szintén Bécsben, 1844-ben kapta meg; ugyanebben az évben vette át szülészmesteri oklevelét, majd egy évvel később sebészdoktorrá avatták. Iskoláit követően a bécsi közkórházban helyezkedett el. 1851-től a pesti Szent Rókus Kórház szülészeti főorvosa.

 

Bécsi munkássága alatt már kimutatta a fertőzést megelőző eljárás előnyeit mind a sebészetben, mind pedig a szülészetben.

 

Semmelweis a kutatásai alapján azt állapította meg, hogy a klórvizes kézmosás eltávolítja az orvosok kezéről az elhunytak szagát. Ekkor ugyan még nem voltak kimutathatóak azok a baktériumok, melyek a fertőzésekért felelősek, de megfigyelte, hogy ez a fajta kézmosás csökkenti a fertőzések, így a csecsemőhalálok számát. Azonban nézeteit az orvostársadalom elítélte, nem akarták elismerni, hogy ők maguk felelősek az elhalálozásokért – hiába támasztotta mindezt alá a szülészeti osztály statisztikája.

 

Semmelweis rájött, és kimutatta, hogy a gyermekágyi lázat az okozza, hogy boncolás után az orvosok és az orvostanhallgatók fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandós nőket. Semmelweis a kollégái felháborodása ellenére ragaszkodott módszeréhez, a klórvizes, körömkefés kézmosáshoz, és ezzel 6 év alatt 1% alá szorította a gyermekágyi láz halandóságát.

 

Halála elég rejtélyesnek tűnt. 1965 júliusától munkatársai szerint az elmezavar jelei kezdtek mutatkozni rajta. Július utolsó napján Bécsbe vitték a döblingeni elmegyógyintézetbe. Állítólag agresszív viselkedése miatt az ápolók kénytelenek voltak súlyosan bántalmazni, és valószínűleg e bántalmazás következtében halt meg. Az egyik feltételezés szerint szifilisz miatt utalták az intézetbe, azonban földi maradványainak megvizsgálásakor ezt a betegséget nem tudták kimutatni. Más feltételezés szerint amiatt, hogy ennyire vehemensen támadta az orvosokat, maga ellen hangolta őket azzal, hogy hangoztatta felelősségüket, csellel került az elmegyógyintézetbe, ahol egyszerűen agyonverték. 2000-ben indult orvostörténeti vizsgálatok azonban megállapították nála a paralysis progressivát, melyet valószínűleg egy gyermekágyi lázban elhunyt nő boncolásakor szerzett kézsérülés miatt kapott el. Halálát valószínűleg tényleg az ápolók brutalitása okozta: többszörös végtagtöréssel, sebei okozta vérmérgezéssel, megkötözve, orvosi kezelés nélkül hagyták.

 

1865-től 1891-ig a bécsi Schmelzi temetőben nyugodott, 1894-ig pedig családja fali sírboltjában, a Fiumei úti Sírkertben. 1894-ben maradványa átkerült a 21-es parcellába, majd 1930-1963 között a 34/2-es parcellában nyugodott. Sírköve, a híres szarkofág (1894-ben készült, Schichkedanz Albert és Herczog Fülöp műve) még ma is őrzi emlékét.

 

Halála 100 éves évfordulóján kerültek hamvai szülőháza, a már már Semmelweis Ignác Orvostörténeti Múzeum udvarán kialakított, Borsos Miklós által készített sírboltba.

 

 

 

Fotó: Berki Zsolt

© Copyright 2019 Menefrisz Temetkezés - Minden jog fenntartva