Miért nem tudunk temetni

< VISSZA
Miért nem tudunk temetni
2018.08.04.

Nem nagyon szoktam politizálni. Egyrészt nem értek hozzá, másrészt mély meggyőződésem, hogy az én szakmámnak, a temetkezésnek, nem szabad, hogy bármi köze is legyen a napi politikához. Tudjuk: van.

Találtam ma egy cikket a neten, melyben egy politikus épp arról beszél, hogy meg kellene szünteni a sírhelyek újraváltási díját. Legyen így. Nem is a cikk, nem is a politikus személye (bárki utána nézhet, nem ez a fontos most), hanem a hozzá fűzött kommentek voltak azok, amik mélységesen elszomorítottak.

Születünk – élünk – meghalunk. Ez egy természetes folyamat, bármit tehetünk, ez így volt, így van, és így is lesz. Míg a születéssel és az élettel napi szinten szembesülünk, addig a halállal…. inkább úgy fogalmaznék, hogy addig a temetéssel, a temetkezéssel nem. Egyrészről jó, mert ez azt jelenti, hogy mindenki él, mindenki velünk van, aki fontos, másrészről pedig nagyon nem jó. Nem jó, mert homokba dugjuk a fejünket, úgy gondoljuk, hogy ha nem foglalkozunk vele, akkor nincs, nem jön el, akkor ez minket soha nem fog érinteni.

Muszáj kimondanom: fog minket érinteni. Vagy temetünk (jó esetben maximum 2-3 alkalommal egy életben), vagy minket temetnek.

Már a mexikói buli kapcsán is írtam, hogy mi szeretünk gyorsan túl lenni, nem foglalkozni vele. És ez a nem foglalkozás vezet ahhoz a tudatlansághoz, amivel szembesültem a mai nap folyamán.

Elolvastam a cikket, elolvastam a kommenteket, kerestem még temetkezéssel foglalkozó cikkeket, és elolvastam ott is a kommenteket.

Összefoglalva úgy tűnik, hogy bár nem foglalkozunk a témával, mégis van véleményünk róla, és bár van véleményünk róla, mégsem tudunk semmit a temetésről, a temetkezés folyamatáról.

Megdöbbenve olvastam egy hölgynek a hozzászólását az egyik cikknél, aki fennhangon sérelmezte, hogy ő szinte kényszerítve lesz arra, hogy a családja koporsósan temesse el (és az drága), mert Magyarországon törvény tiltja az alternativ temetkezést. Innen üzenném neki, nem tiltja. Sőt. Számos, ún. alternatív temetésre van mód hazánkban is. Nem tudom egyébként, hogy az alternatív temetkezés, mint kifejezés honnan indult el, de ha már létezik, akkor használjuk.

Számos ügyfél keres meg haláleset kapcsán – ez a munkám, temetek. Van, aki tudja, hogy mit szeretne, van, akinek elképzelése sincs a lehetőségeiről. Van, aki meghatározott összeggel jön, van akinek a pénz “nem számít”. Tudom, hogy hihetetlen, de legyünk azzal tisztába: a temetés nem csak pénz kérdés. Sokan gondolják úgy, hogy az Elhunytaknak a temetőben a helye, de sokan vannak úgy, hogy nem szívesen járnak ki. Ez már az én generációmra is jellemző.

Legyen a temetés koporsós vagy hamvasztásos, történjen temetőben Dunán, Balatonban, hegyen, otthon, vagy bárhol máshol, tudnunk kell, hogy szinte nincs olyan elképzelés, amit ne lehetne megvalósítani. Még egyszer hangsúlyoznám: és ez nem pénzkérdés.

A temetkezési törvény egyértelműen kimondja, hogy mindenkit úgy kell eltemetni, ahogy ő szeretné. De nézzünk magunkba: nagyon kevesen vagyunk, akik tudják, hogy mi legyen a testünk sorsa az Élet után. Nagyon kevesen vannak, akik tudják, hogy milyen lehetőségeik vannak. Nem mi döntöttük el, hogy megszülessünk (tudom, ezzel pár világnézet most vitázni fog). De eldönthetjük, hogyan éljünk, és eldönthetjük, hogyan temessenek el minket.

A temetkezési kultúránk változóban van. Számos új, néhány extrém temetési mód megjelent már itthon is. Az elkövetkezendő hetekben ezekről szeretnék kis szösszeneteket írni, hiszen ha már véleményt nyilvánítunk róla, akkor picit lássunk is a dolgok mélyére.

© Copyright 2019 Menefrisz Temetkezés - Minden jog fenntartva